Székely-Benczédi Endre versei (3)
A szív
——– számtalan dobbanás után
úgy döntött, hogy szóba áll
az istenekkel.
Dobbanás. Dobbanás. Szünet.
A szünet az istenek hangja?
A szünet a szív füle?
Dobbanás. Szünet. Dobbanás.
A dobbanás a szív hangja?
A dobbanás az istenek műve.
Szünet. Szünet. Dobbanás.
A második szünet a szív
skizofréniája.
A dobbanás az istenek
türelmetlensége.
Szünet. Dobbanás. Szünet.
A szünet a szív szava.
A dobbanás az istenek hangja.
A szünet az istenek párbeszéde.
Dobbanás. Dobbanás. Dobbanás.
A szív érteni kezdi az istenek szavát.
Zavarban
Ha a
„Feltámadás hétfője minden másnap”*,
én a tegnapelőttre születtem. Túléltem
legalább egy vasárnapot, de lehet,
hogy valamit a végével kezdtem.
Nem szolgáltam rá a Feltámadásra.
Ki lennék én holnap
a húsom nélkül, a csontjaim nélkül?
S ha ma van hétfő, miért nem
vettem észre, hogy mindent
elölről kezdtem?
Ugyanaz a hús fáj, ugyanazon
a csonton. Csak az változott,
amire nem emlékszem …
*Ágh István
Zászló
Barátom szerint
az egyetlen
megbízható zászló
a póké
amely odafent leng
a mennyezeten
és színtelen
csapda is egyben
a féregnek
aki e földön
köztünk
szárnyakat
szerzett…
Vissza
Valakik fölöttünk
visszaállították az időt
abba a korba, amikor
csorba pohárból ittuk a sört,
és levizeltük a villanyoszlopot
bosszúból, mert kifizettették
velünk a habot és a vodka
vizesebb felét.
Barátunk egy szemetestaligán
trónolt és szónokolt.
Ő volt nekünk a hajnali
Hamlet, aki a „lenni vagy
nem lenni” helyett
egész múltunkkal kipakolt.
Aztán nem láttuk többé.
Amikor eltűnt, egy tiltott
Himnuszt énekelt,
és rengeteg tömbházablak
remegett …
Vigasztalónk
Már nem a gyermekeinkről kell
gondoskodjunk. Itt van helyettük
az autó. A hűtőszekrény. A fagyasztó.
Tévé. Mikrohullámú sütő. Kenyérpirító.
Kávéfőző. Szennyeseinknek automata.
Vízcsapok minden mennyiségben,
szívük a pincében: a hidrofor.
(A legújabb generáció!)
Van még számítógép. Vezetékes-, és
maroktelefon …
(Áramszünet esetére gyertya, hogy
valamiképpen kihámozzuk
egymást a sötétségből.)
A gyermekhelyetteseket etetni kell!
Jóllakottan adnak hálát, hogy vagyunk.
Szófogadók, ha egészségesek …
Gondozzuk, óvjuk őket, ahogy erőnkből telik.
Az autóra életbíztosítást kötünk, mert
ő a legnagyobb; és külön lakást. (Van
hús-vér gyermekünk, aki albérletben lakik!)
Számítógépünk megkapja a védőoltást.
Néha semmit sem ér. Aggódunk, ha
kitör a járvány. A fertőzést ő sem kerüli
el. A hidrofor „kihagy”. A fagyasztó lázas.
Vízkő kínozza a mosógépet. A marok-
telefon kimerült. Tévénk látása gyengül.
Nem ismeri fel a távirányítót. Közel-
ről sem. A vezetékes telefont szélütés
érte. Autónk asztmája krónikus.
(Ahány kedvenc, annyi gond!)
(Nem csoda, ha időnként erőt vesz
rajtunk a kimerültség. Egyetlen
vigasztalónk a gyertya. Amikor ő
suttog, mi gondolkodunk …)
Tájkép égi páriával
Égrőlszakadt lomha felhőkacat
caplat lefelé a dombról. Lassan,
lomposan, mintha lottón nyerte
volna az időt. Kerülgeti a ritkás
erdőfoltokat, mint csórécsiga a
csalánt, aztán végignyálazza
a kopott legelőt, zsombékot,
vakondtornyot, tehenek nyomát.
Próbálgatja a földi létet, lenti
hatalmat, mert fent még nem talált,
de itt se jobb: ereje egyre fogy,
s fennakad a vízmosást őrző
akácokon, akár a rongy.
Reménye fogytán ködnek tetteti
magát, földinek, ki fentről
visszajött, s az árok mélyén
keresne magányt.
*
A Nap még Korondon korongol,
s alig akar nőni a harmathordó
korsó. Délig sem kaphat szárnyat
a rávaló csodamadár, nem
veszi csőrébe a földreszállt
égi páriát.
Pusztai Péter rajza