Karaktergyilkosság tüntetésen – DNA-módra (Fotó Agerpres)

Ha már Kövesi–Toader vita, elő a tényekkel!
Elismerem, fontos, hogy az enyhén megalomániás hölgy egy fejjel magasabb az enyhén hiú egyetemi rektornál (akinél doktorált, akarom mondani plagizált), és ez kemény érv az igaza mellett – de aligha menti azt a másik tényt, hogy a korrupcióellenes ügyészség főnöke visszaeső módon, háromszor is súlyosan alkotmányt sértett, amiből egy is elég lett volna a leváltásához.
Megértem, hogy a 2005-ös igazságügyi puccs alkalmával a Basescu- Macovei páros ügyészek és bírák tucatjait válthatta le egycsapásra, mindenféle miniszteri jelentés, indoklás vagy alkotmánybírósági ejnyézés, parlamenti eljárás nélkül, és akkor senki sem tüntetett ez ellen (illetve a kevesek között, igen, a kormánykoalíción belülről az RMDSZ, annak kormányfő-helyettes elnöke!) – de ez nem menti azt a tényt, hogy a hölgy beosztottjai ártatlan embereket küldhettek börtönbe, tehettek tönkre, durván megsértve az emberi jogokat, s mindezt következmények nélkül rájuk nézve.
A média leleplezései nyomán nap mint nap iszonyatos törvénytelenségekről szerzünk tudomást (bizonyítékok hamisítása, hamis tanúvallomások kikényszerítése, zsarolás, megfélemlítés, kitalált vádak stb., stb., elképesztő szóhasználat, kegyetlenség és cinizmus), amelyekre a korrupcióellenes vádhatóság vezetője a keddi vitán egy szóval sem reagált, hallgatott meggyőzően, mint szaharin a főben.
Én megértem, hogy egyesek az ország legtekintélyesebb jogi egyeteme nemzetközi hírű professzorának „húsz pontját” kevesebbnek tartják, mint ügyész vitatársainak kisiskolás „felvetéseit”, elvégre nem az számít, hogy a miniszter tucatnyi szakkönyv szerzője (a legfontosabbiknak hét kiadása jelent meg, joghallgatók százai tanulták és tanulják belőle a büntetőjogot), mellékesen tíz évig az Alkotmánybíróság tagja volt – de vajon ez menti az antikorrupció „élharcosainak” korrupcióját, a szelektív igazságszolgáltatást, annak fegyverként történő felhasználását, a politikai ellenfelek megsemmisítését szekus-bolsevik koncepciós módszerekkel?
Én megértem, hogy a kis miniszter „lassú, szájbarágós, öreges és színtelen felolvasása” untatta a jogcikkelyekre való hivatkozásoktól viszolygó „hastagú ellenállókat”, akik a köztéren tüntetnek ellene, és ehhez akár Kolozsvárról is négykézláb a fővárosba vonulnak – de ez aligha menti azt a tényt, hogy az intézményvezető hölgy arrogáns és törvénysértő módon a többszörös meghívás ellenére nem jelent meg a parlamenti vizsgálóbizottság előtt, a védőbeszédében pedig, a vitán ismét hazudott, akárcsak korábbi sajtóértekezletén.
A Toader miniszter versus Kövesi főügyész vita tétje természetesen nem a Legfelsőbb Bírói Tanács ügyészi osztályának a meggyőzése volt, ott a vélemény készen állt; mellesleg az öt ügyész egyike a Kövesi beosztottja volt, további kettőnek pedig DNA-dossziéja van, elég a főfőnök egyetlen szava, és „pönálissá” válhatnak, oda a busás fizu, a karrier – személyi érdekeltségük miatt egy igazi jogi perben nem is véleményezhettek volna, pitiznek, ahogy tudnak a szerencsétlenek.
A szóbanforgó vita még csak nem is a „művészi összhatás” miatt volt fontos (amelyet így is, úgy is mindenki szubjektíven ítélt meg), ennek a vitának a valódi lényege az volt, hogy felhívja a figyelmet a rendszerszintű hibákra, a helyzet tarthatatlanságára. Legfőképpen arra, hogy az emberi jogokat – esetünkben legfontosabbként az ártatlanság vélelmét – nem (lenne) szabad semmibe venni.
De ha már az ártatlanság vélelméről van szó… Megértem, hogy a percepció fontos, sok esetben a valóságnál is fontosabb, sőt átveszi annak helyét – de a percepció elterelő manipulálása gyűlöletes, a jogszolgáltatásban pedig a percepciónál fontosabb az igazság.
Persze azért a felajzott percepciónak továbbra is fontos szerepe lesz. Érdekes kifejeződése például a „hastagú ellenálló” tüntetések egyik felirata: a „vörös pestis” bélyeg. Ezt először a nácik használták, ki van próbálva…! Most egy olyan politikai alakulatra aggatva láthatta a világ, amely az Európai Parlament második legnagyobb pártcsaládjának tagja.
Vagy ott van a kifejező illusztráció, amelyen Iohannis és Kövesi (a hóhér ruhájában/szerepében) a köztéren felakasztja – igen, kötéllel, láthatóan – a rabruhás Tariceanut, Dragneát és újdonságként szegény Toadert is. Ártatlan embereket. Emblematikus, kifejező kép, több mint karaktergyilkosság! (lásd a címfotót).
Így, fiúk, így – az államelnök (az ország első embere) és a korrupcióellenes főügyész (az illető vádhatóság első embere) nyilvánosan, a köztéren kivégzi a szenátus elnökét (az ország második emberét), a képviselőház elnökét (az ország harmadik emberét) és az igazságügyminisztert (a Velencei Bizottság tagját). Egyszerű és nagyszerű megoldás!
De nincs hiányérzetetek, fiúk? Nem maradt ki valaki?
Van még hely azon a nagy jelképes akasztófán, csak kitartás! Előre, mindig előre!

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása / Vélemény rovat, 2018. március 1.

Utóirat a rádiójegyzethez

1. A Toader – Kövesi vita a keddi „performansszal” nem ért véget. Talán még jogilag sem. Ugyanis – surprise! – az alkotmány (konkrétan az Alkotmánybíróságnak erre a helyzetre vonatkozó keddi külön pontosítása) értelmében az államelnök nem tagadhatja meg Laura Codruta Kövesi tisztségből történő visszahívását, tekintve, hogy az az igazságügyi miniszter hatáskörébe tartozik. Újabb érdekes/unalmas jogi fejtegetések következnek, amit majd percipiálunk…

2. Azoknak, akik az ominózus vitában Kövesit látták meggyőzőbbnek, és ezt a benyomásukat általánosnak vélik: egy legújabb, februári szociológiai felmérés szerint a lakosság bizalma messze az ügyészekben a legalacsonyabb. Némi meglepetésre a legmagasabb bizalmi index a tanároké: hetven százalék. A megkérdezettek hatvanöt százaléka bízik az újságírókban, harmincnyolc százaléka a rendőrökben. Az ügyészekben mindössze tizenhét százaléka!