Szénrajz

Kusztos Endrének

annyira csendes a kérdés
hogy alig látszik a képen csak a
törzs alá tört kar csonkja izzik
fekete mezőben hófehéren és
táncol a megmaradt a fényben

messze már az erdő
szürke puha bársony csatakos
szénpor a szikla
elmosódó lábnyom arcokat
formáz kéregre a lélek
sebhelyek cserélnek ajkat némán
gyökér közelében sötét
lenne nagyon a béna test de
föléje mozdul a holdas est

a művész keze a gödörbe
csemetét karcol kiáll a
képből mint a felkiáltójel
ahol fekete fehérrel harcol

---

Szemvizsgálat után

Távolbalátásom
tíz százalékkal
csökkent. Ez tény.
(Kimutatható
egy szemközeli
készüléken.)
De van remény!
Eszmei értékét
őrzi még bennem
a veszteség …

Tisztes távolságban
kell tartanom
mindent.
Nem engedhetek
fátyolközelbe
ismeretlent, de
szemüveggel
biztosabbá tehető
a veszélyzóna
(elméletileg).

Döntenem kell:
a távoli valamit
hozzam-e közelebb,
s tartsam magamtól
távol, amit látni
csak így tudok,
vagy hozassak
érintésközelbe
számtalan arcot,
mosoly mögé rejtett
ráncot a múltból,
s jövendőből ?

Legyek-e önző,
aki semmit sem lát
sem közel, sem távol,
csak valahol középen
egy magányos oszlopot
amelynek tetején
lidércfény:
néhány emlék táncol?

Szerkesztette: Bölöni Domokos

1. Nászta Katalin:
   2018. március 2. 09:51

   Székely-Benczédi Endre versei az oldal rangját igen megemelték. Nagyon-nagyon tetszenek. Köszönöm a válogatást.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ