akkor hittem
és nagyok voltak álmaim
most bármit teszek
nem érzem
hogy nagyobb leszek
régen még abban is hittem
amiben nem lehet
most ami karnyújtásnyira van
elérhetetlen
öregszem
csendesen énekelek
dalom csak én hallom
már nem akarom
hogy rám figyeljenek
vágyaim
nem rengetnek eget
a harci lárma
csenddé vált szívemen
az idő múlik
s én kevéssel érem be
örülök annak is
ha meleg a tűzhely
nem vágyom messzire
nem akarok semmit
csak ember maradjak
egészen holtomig