Gusztika már apró gyermekkorában csodaszámba ment. Hároméves korában pontosan tudta, hány kanál levest esznek családtagjai, hány lépés a háztól az óvodáig, vásárláskor jóval az eladó előtt kiszámította a végösszeget. A felnőttek irigyelték a szüleit, a gyerekek azonban kiközösítették Gusztikát, mert mamlasz volt és unalmas, nem lehetett vele jókat hancúrozni. Egyébként mindenki szép jövőt jósolt a kis zseninek, biztosan nagy tudós lesz belőle, mondogatták.

Gusztáv a suliban a matematika tudományában remekelt, minden megyei és országos vetélkedőt megnyert, az egyetemre is versenyvizsga nélkül került be. Egyetemi évei is számolással teltek el, nem járt koncertekre, kirándulásokra, diszkóba, nem érdekelték a lányok sem. Szobája falán nagy matematikusok képei függtek, mindenféle képletek, függvények társaságában. Egyszer szobatársa, Kerekes Zoltán bizarr ötlettel állott elő:

– Te, Guszti, miért nem lottózunk? A valószínűségszámítás úgyis a kedvenced…

– Nem rossz ötlet! De a dolog gyakorlati oldalával te foglalkozol.

Megegyeztek. Gusztáv kiszámította: huszonöt év alatt harmincötezer-hétszáztizenhárom változatot próbálhatnak ki, és akkor esélyük lesz a főnyereményre. Cséb Gusztáv és Kerekes Zoltán ünnepélyesen megfogadták: nem hagyják abba a játékot, s az utolsó, biztosan nyerő változatot huszonöt év múlva, az ötlet születésnapján fogják megjátszani.

Az egyetem után a kolozsvári számítóközpontot választották. Pár év múlva családot alapítottak. Gusztávnak elég nehezen ment a nősülés, de barátja összehozta azzal a barnahajú, kerek arcú lánnyal, aki Gusztávon felejtette a tekintetét, valahányszor megjelent az irodájukban. Jött az első gyerek, majd a második. Ahogy nőttek a fiúk, úgy nőttek az igények is. Kati egyre többet elégedetlenkedett, napirenden voltak a családi perpatvarok.

– Ne türelmetlenkedj, nemsokára vége lesz a játéknak, különben sem veszítettünk mindig — csitítgatta ilyenkor Gusztáv, de felesége ingerülten letorkollta:

– Ezt mondod már tizenöt éve! Kocsit vehettünk volna a hülye hóbortodra költött pénzből. És hányszor mondjam még, hogy két ekkora gyereket nem lehet már egy szobában tartani. Nagyobb lakás kell. Vállalhatnál másodállást! Ha nem teszel valamit, nagyon megbánod! – csapta be maga után az ajtót.

Mihelyt a komputer elé ült – éppen doktori disszertációján dolgozott –, Gusztáv mindenről megfeledkezett. Soha nem tudta igazán átélni a hétköznapi dolgok jelentőségét, nem is értette, miért cirkuszol folyton a felesége.

Telt-múlt az idő, a változatok száma apadt, a családi jelenetek viszont egyre gyakoribbá váltak. Gusztávnak is kezdett az idegeire menni az állandó marakodás.

A lehető legfeszültebb légkörben találta őket a sorsdöntő nap, amikor megjátszhatják az utolsó ötven változatot, elkészíthetik a számadást. Gusztáv egész nap idegesen járt- kelt az irodában, a gyomra reszketett, annál is inkább, mert reggel eléggé csúnyán vált el a feleségétől. Képtelen volt figyelmét a munkára összpontosítani, ezért valamivel korábban távozott a munkahelyéről.

Otthon feldúlt lakás fogadta. A szekrényajtók tárva-nyitva, a polcok üresek.

Az asztalon fehér papírlap: „Elmentünk. Ne is keress, majd jelentkezik az ügyvédem! Kati”.

– Nem tudott még egy napot várni! Türelmetlen, makrancos asszony! – Gusztáv a bárhoz lépett, felhajtott egy pohár konyakot, majd még egyet.

– De mi a csudát keresett az íróasztalomban? – meredt az összetépett papírkupacra. – A szelvényeim! – hasított belé a felismerés, és az asztalhoz rohant. – Széttépte azokat is, a könyvelésemet is, ostoba, gonosz némber, hülye tyúk! Megölöm! Megölöm!

Újra nagyot húzott a konyakból, majd még egyet, s még egyet. – Megölöm –motyogta, és megpróbált kitámolyogni a konyhába a nagy késért, de félúton a földre rogyott, és fültépő horkolásba fulladt indulata.

Másnap reggel az irodában Kerekes Zoltán nem fogadta a köszönését. És aztán soha többé az életben…

* Az RMSZ 2005-ös körömnovella-pályázatán dicséretben részesült, a zsűri által közlésre javasolt írás; a szerző a lap aradi külsőse. Megjelent: RMSZ / Színkép melléklet, 2005. május 21-22.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ