Laczkó Vass Róbert: Úton a Koponyák hegyére
Hatodik állomás
valaki mindig melléd surran hogy
megtörülje sebhelyes homlokod
esendőséged bizonyítékát
ránk örökíteni csak így tudod
arcod mint egy apokaliptikus
látomás ikonná merevedett
szemérmetlen júdáscsókjainktól
hiteltelenebb már nem is lehet
talentumaival minden ember
hozzátesz az összképhez valamit
s a végeredmény majdhogynem gonosz
vonásaidra mint aranyfüst úgy
rakódik az évezredes mocsok
hogy te pantokrátorrá szigorodsz
Pusztai Péter rajza