mint kutyakölyök a felnőtt ebet
megtanultam az embernemet
ahogy anyám a hegyet nézte
úgy néztem én a mindenséget
ahogy apám értelme látott
úgy láttam én meg a világot
ahogyan ők jártak előttem
mögöttük én is úgy bicegtem
hittem tökéletes mivoltuk
ültem ölükben mint a foglyuk
nem mérlegeltem össze-vissza
amiben éltem az volt a tiszta
minden ehhez képest volt más
akkor még nem volt tamás-
kodás, az élet így volt kerek
széles látóhatárig s fel az égig
de még félig sem meredek
ők voltak a világom s látom
ma sem különb az indulásom
reggel, amikor felkelek
egészen? töredékesen?
apám-anyámmal s a világgal
meghasonlásom egybecseng

2018-03-06