Néha azt hiszem, sok semmi, sírni sem tudó, hidegszemű, formátlan gyermek jönne világra, ha a csecsemők nem fájdalomban születnének. Ami szép, legtöbbször szenvedésből jő elő, nem pedig léhaságból, örömből és boldogságból.
A jó slágerek is bánatból, vágyból, reményből állanak össze, nem elégedettségből, a nyugalom és biztonság kényelmességéből.
A zene maga a szomorúság. Megkínozza az embert, lelkét csavarja, tereli, alakítja.
Miért van hogy sír az ember akkor is, ha nagy öröm éri? Sír, mert kínban születik a nagy öröm, midőn valami szépség suhintja meg a lelkét. Ez a helyzet a slágerekkel. Néha azt hiszem.

Néztem utánad,
hová is bújtál az évszakokban,
volt úgy, hogy féltem,
beborít a hó a hideg télben,

néztem utánad,
kitakar a szél, ha nem vigyázlak,
volt úgy, hogy vártam,
tegnapot, őszöket végig áztam.

Forrás: Mondat