– Ez volt a legszebb! – mondta Malacka az arcához emelve.
Semmiféle tüske nem szúrta meg, Vadmalac külön vigyázott arra.
Előbb tüskét is rajzolt annak a képzeletbeli virágnak, amit a mancsával formált, csak úgy, maga elé, azaz a légbe. Tüskét, mert az igazinak is van, de azután levágott belőlük, éppen csak jelzésszerűen jelentek meg a virág hónaljrügyei között.
Na de hogy milyen virágot formáljon a gondolataiból, érzéseiből. Mert szeretet a Vadmalac fejében volt bőven, de az egzotikus növényeket nem nagyon ismerte. Úgyhogy nőnapi ajándékba egy általa ismert rózsát ajándékozott.
Ők ketten látták azt a csodavirágot: Vadmalac és Malacka.

Forrás: Lenolaj.hu