B. Tomos Hajnal: Időtlenül

A leeresztett zsaluk mögött,
ők ketten, egész nap
szobájukban maradtak
(a szerelemnek
is idő kell) –

közben az utcákról
eltüntek lassan a járókelők,
rejtett csatornákon
elszivárgott az utolsó hófolt
és a kivénhedt árnyak
ráterültek a tűzfalakra,
mint rojtozott gyászleplek.

Kb. ekkor állhatott meg az óra
abban a szobában,
hogy az illúziók virágzását
ne zavarja
múló percek
bakancs-trappja.