A tacskó

A debreceni önkéntesek közt, akik részt vettek Aradvár ostromában, volt egy tizenöt éves vézna diák akit kapitánya éretlen tacskónak tartott.
Az angyalkúti ütközetben a debreceni önkéntesek egymásután háromszor verték vissza a dzsidások rohamát. Ez ütközetben történt, hogy az éretlen gyerkőcz, akit századosa minduntalan haza akart küldeni, a szuronyroham alkalmával elszakadt bajtársaitól és egy dzsidás üldözőbe vette.
A diák csodás hidegvérrel hirtelen megállott, czélba vette a dzsidást és lelőtte. de e pillanatban már egy másik dzsidás száguldott feléje.
A debreceni diák villámgyorsan megtöltötte a puskáját s mikor a német közelébe ért, azt is leterítette. Ámde hirtelen még egy dzsidás bukkant föl s már nem volt annyi ideje, hogy puskáját újra megtöltse.
Futásra vette hát a dolgot s egy sövénykerítésen akart átugrani, de alig kapaszkodott bele, már ott termett a dzsidás és oldalába döfött.
A dzsida csak hónalját horzsolta, mire az ifju megfordult, egy ugrással a német mellett termett s mielőtt az lovát megfordította volna, ledöfte. Ekkor aztán a leterített három dzsidás fegyverét fölszedte, nagy büszkén lépdelt velök a kapitánya elé s e szavakkal nyujtotta át neki:
– Kapitány uram, ilyen éretlen tacskó a debreczeni diák!

Forrás: Farkas Emőd: Az 1848-49-iki szabadságharcz anekdotakincse. Budapest, 1911.