Létezik a román nyelvben egy igen kifejező szó, a ”smecher”. Farkincával az ”s” alatt, erdélyi származású olvasóim ezt tudják. A jelentését is ismerik – nem tudom, lehet-e ”ügyeskedő”-nek fordítani, mindenesetre az a smekker, aki úgy forgolódik, hogy minden helyzetből ő kerüljön ki győztesen. Hogy milyen módszerekkel, az nem érdekli, csak az, hogy fenn maradjon. A szó német eredetije egészen mást jelent, úgy gondolom, a Balkánon, én a bukaresti Lipscani körnékéhez kötöm a fogalmat, szükség van arra, hogy túlélje valaki az ottani viszonyokat, szükség van a ”smekkerségre”. Mivel a törvények nem elégségesek vagy nem érvényesesülnek a valóságban, kisebb vagy nagyobb dolgokban smekkerkedni kell. Van persze olyan is, akinek a smekkerség az életfilozófiája.

Amikor a magyar parlament megszavazta az új médiatörvényt, az volt az érzésem, hogy amit látok, az az Orbán-kormány újabb törekvése arra, hogy a hatalmat centralizálja, amikor viszont a Nyugat felhördült, és Orbán azzal védekezett, hogy a magyar törvény minden pontja megtalálható más európai államok törvénykönyvében, akkor nyilvánvalóvá vált, legalábbis számomra, hogy itt egy diktatorikus vonásnál többről van szó. Egész egyszerűen arról van szó, hogy ez az ember egy smekker. Arra utal az a módszer, ahogyan pártok közötti egyeztetés nélkül a törvénytervezetet valósággal belopták a napirendre, ahogy az időpontot megválasztották: a karácsonyi-újévi hallelujában majd csak átcsúszik, az emberek mással vannak elfoglalva. Meg ahogyan védekeznek: a törvény szövegének hivatalos magyar fordításából a kritikus részek hiányoznak, a nyugati politikusok vádjára visszakézből az a válasz, hogy nem olvasták el alaposan vagy nem értették meg a szöveget. Másszóval: mindenki hülye, ha pedig nem az, akkor vaj van a fején – tanulmányozza csak a saját alkotmányát. Közben derülnek ki dolgok, hogy például az, ami a hivatalos Magyarország szerint a svéd médiatörvényben olvasható, nem igaz. A Budapesten akkreditált svéd nagykövet cáfolja, hogy az internetes szférát bármilyen állami szerv ellenőrizné.

Szomorú dolog azt konstatálni, hogy Orbán Viktor és kormánya a Balkán felé tolja el az ország politikáját. Arra voltunk büszkék idáig, hogy mi különbek vagyunk. Mi, magyarok. Kiderül, hogy nem vagyunk azok. Van egy igen szép magyar szólásmondás: a hazug embert hamarább utolérik, mint a sánta kutyát. Mit mondjak, a smekkerségre rájöttek az EU-ban. Hivatalos reagálás még nem született, de 18-án egyes parlamenti képviselők leragasztott szájjal és a magyarországi cenzúrára utaló plakátokkal tüntettek a teremben jelenlevő Orbán meg a politikája ellen.

Gergely Tamás, Stockholm

1. demivanna:
   2011. január 20. 10:56

   na látod, ha itthon maradsz, most két smekkered is lenne: a másik nagy ész, a merész tengerész! – nemhiába barátok ők ketten
   „minden nép megérdemli a maga smekkerét” (idézet tőlem)

2. Gergely Tamás:
   2011. január 20. 11:43

   Hát igen, pont ez fáj, hogy ezt a smekkert érdemeltük meg.

3. demivanna:
   2011. január 20. 11:57

   Tragédiának nézed? nézd legott
   Komédiának, s múlattatni fog.
   (E.T. Lucifer, VII.)

4. Gergely Tamás:
   2011. január 20. 12:45

   Mit mondjak erre… ” Nem a kakas szavára kezd virradni, De a kakas kiált, mert hogy virrad.” (Ugyanott)

5. Gulyás Miklós:
   2011. január 20. 13:09

   Gergely idézete nekem túl teátrális. Talán nem is illik ide. Nekem van egy jobb idézetem:

   Helyrejön minden, meglátod. /…/ Érzi, most érzi igazán, érdemes élni. Apját abban az órában temetik, nem vehet részt a temetésen, útját állja a szögesdrót.”

6. csekegabi:
   2011. január 20. 13:16

   Manapság úgy tanítják, hogy smekkeria nélkül nincs politikha. Márpedig ti arról beszéltek, nem?

7. Gergely Tamás:
   2011. január 20. 13:51

   Nem, azt diplomáciának hívják. A smekkeria valamiféle balkáni változat… Mocskos, lealacsonyító, visszatetszõ…

8. Gergely Tamás:
   2011. január 20. 13:52

   Gulyás Miklós! Felismertük az idézet helyét. Köszönet!