Nászta Katalin: megkeseredik

egy idő után
szádban
az ima
sokáig
sokszor
hajtogatva
ugyanazt mindig
mintha süketülne
a Fülek Ura
nem visszhangoznak
vissza belőle
szavaid
sem szavai
ekkor van az
hogy a hit néma hangja
belül
felvisít
Uram! kiáltana
lecseng
a szólam
Uramnak szólítja
most is
mint mindig-

hányszor
de meddig
tart még
ez idő?

s térdeléséből
feltápászkodik