Beletörik vasfoga a télnek,
A hó a rétről sercegve ég el,
Színek özönlik el a tájat,
Madárcsicsergés szól gyönyörű dallamával.

Fürge tavaszt követ a lusta nyár,
A nap perzselő csókkal illeti ki az utcán jár,
Tele a strand, üresek a házak,
A gyerekek örömmel a hegytetőre másznak.

Vörösben ég a Föld kereke,
Lángol a fa ága, s nő a szél ereje,
Madarak ezrei vándorolnak messze,
Közeleg a tél, vágynak melegebbre.

S eljön újra a tél,
De a hó alatt minden él,
Szunnyad a Föld fehér paplan alatt,
S várja, hogy újra süssön a nap.