most így az ünnepek után
a szívünkre égett himnuszok
mint perzselt bőr hullnak le rólunk
és ránk aggatott lózungok
merengsz a múlton

katedrálist kövekből húznak
mindig, s az út másik oldalán
nézed a napi munka után
szél törli meg a homlokod
árnyékban állsz

láttad anyu? kiált a gyermek
ott azt a sárkányrepülőt?
és nézd, ezt itt előttem
milyen gömbölyű ez a kő!
mintha itt folyó úszott volna
létezik? azt mondják barlang van
az utcák alatt, épp alattunk
egész városok –apa!

s az ünnep lassan köznappá lesz
elmeséled, hogy hogy is volt
s a maradék macskakövön
talán azt is – hogy lesz a volt

2018.03.18.