Albert-Lőrincz Márton: (Madár billeget a sodronyon)
Mint a muskátli, kikönyököl
ablakpárkányra a szerelem,
napszítta párkányfák között
fürdik a tornác a napon.
Kifeszített drótba fogódzva
madár billeget önfeledten,
egy ökörszem, egy szalakóta,
egy citromsármány, egy vörösbegy.
A csend most korábban ébredez,
sötétedésig jobban belefárad,
halált nem hal, oly eleven
a lenge sodrony surrogása.
Még befogad paplanja alá,
még nem szűnik meg, csak megriad,
mint nagy vizek fagyott taván,
a jég, ha égeti már a Nap.
Pusztai Péter rajza