A szárhegyi származású marosvásárhelyi gróf Lázár család szerepe az 1848-49-es szabadságharcban kiemelkedő figyelmet érdemelne nemcsak a történészek, hanem a város lakosságának részéről is. Lázár József Poklos utcai háza a szabadságharc híveinek gyülekezőhelye volt Bem seregének 1849. január eleji megérkezése előtt is, amikor még Georg August császári tábornok, várkapitány uralkodott a város 11000 lelke fölött. „Gróf Lázár József háza volt itt ekkor a liberális emberek és hű hazafiak gyűlhelye – olvassuk Jakab Elek történész beszámolójában. – A gróf Lázár-ház Marosszéken a szabad elveket képviselte. Jelszó volt, mire nagy szám hallgatott, politikai tényező, ami döntött, a hazafiság iskolája, melyben nemzeti hűség, alkotmányos érzés és a magyar ősi erények tisztelete lakott.”1
1848 december második felében a háromszékiek ijesztő híreket kaptak a Szebenben nyomtatott, Székelyföldön terjesztett, hamis „Kossuth Hírlapja” oldalairól.2 Küldöttséget menesztettek Kolozsvárra Beöthy Ödön teljhatalmú országos kormánybiztoshoz Berde Mózes háromszéki kormánybiztos utasítására. A küldöttség tagjai Gyárfás Károly képviselő, Macskásy Antal későbbi honvédszázados és Úrházy György hírlapíró voltak. Marosvásárhelyen, az ugyancsak Háromszékről, Oltszemről hazatérő szentgericei Jakab Elek Mátyás-huszárral, történetíróval a Lázár család házában találkoztak3, ahol Kolozsi János kerelőszentpáli plébánost vezetőnek, „kapitánynak” választották a veszélyesnek tartott Kolozsvárig vezető mezőségi útszakaszra, ahol a császáriakkal tartó ellenség garázdálkodott.4 Az idős hadfit, Lázár Józsefet, aki az austerlitzi csatában is megedzette bátorságát, Gedeon tábornok túszként tartotta Szebenben, de ott voltak azon a megbeszélésen gyermekei: Lázár Dénes, a későbbi vezérőrnagy, Lázár Albert őrnagy, a későbbi medgyesi térparancsnok, a szabadságharcért rajongó huszonnégy éves Eszter, és talán Mór is, aki szintén honvédként szolgálta a hazát. Visszaemlékezésében Jakab Elek a következő magasztaló sorokat írta a család legfiatalabbjáról:
„Gróf Lázár Eszter az volt Marosszéken, ami gróf Teleki Blanka Kolozsváratt. Hű honleányi szív, nagy és lángoló lélek, áldozatra az életmegvetésig kész elszántság s valódi emberies gondolkozásmód, ami e delnőt ama korban mások felett kitüntette; pártolója minden szépnek és jónak, buzgó előmozdítója a haza szabadságügyének, tisztelet minden jóktól – e kor történetének egyik fényes neve.”5
Már az eddigi levéltári kutatások is egy hosszabb beszámolót igényelnének a marosvásárhelyi Lázár család, köztük Lázár Eszter szabadságharc alatti tevékenységének bemutatásához. Elsősorban azt kell megemlítenünk, amiért a szabadságharc leverése után őt is számonkéri a marosvásárhelyi császári királyi hadbíróság. 1849. április 28-án egy kiáltványban fölszólítja Maros megye hölgyeit, hogy gyűljenek össze május 5-én reggeli 10 órakor édesapja Poklos utcai házánál azzal a céllal, hogy alakítsanak meg egy betegápoló nőegyletet. A kiáltványnak politikai háttere volt. Dobozy István, a megye kormánybiztosa arra kérte Esztert, hogy április 14. emlékére alapítsák ezt a nőegyletet,6 ugyanis a debreceni országgyűlés ezen a napon mondta ki a Habsburg-Lotharingiai ház trónfosztását, amit öt nappal később a függetlenségi nyilatkozat erősített meg. Idézem a kiáltvány bevezető mondatát:
„Folyó év és hó 27-ről a helybeli rendőri bizottmány által, s ezt követőleg, ugyan e hó 28-ról megyénk kormánybiztosa Dobozy István úr által felszó líttattam, április 14-kének emlékére egy betegápoló nőegyletet alakítani.”7
Ez a kiáltvány lehetett a legsúlyosabb vádpont Loderer hadbíró és August von Heydte császári királyi polgári és katonai parancsnok szerint, amikor a szabadságharc leverése után az utóbbi elrendelte, hogy Eszter vagyonát különítsék el a családjáétól, és a Poklos utcai házat foglalják le, üssék dobra, és a begyűlt pénzből fizessen hadi adót a tanács.8 Persze, ehhez a „bűnéhez” hozzágondolhatták az egész Lázár család részvételét is a szabadságharcban, amiért a megbüntetett város 40.000 forint hadi adójából 8300 forintot a Lázár családnak kellett kifizetnie9, ami olyan nagy összegnek számított, hogy sem a család, sem a város nem tudta törleszteni. A város megpróbálta házbérből fedezni a kirótt hadi adó egy részét, ami olyan kevés összegnek bizonyult, hogy a városi tanács kéréssel fordult a császárhoz annak érdekében, hogy „a gróf Lázárékra rótt hadi adó befizetése alól a város lakosai kegyelmesen felmentessenek.”10 Az apa, Lázár József 1849 végén és a következő év elején, a város legjelentősebb forradalom alatti személyiségeivel és a már említett Dénes fiával a várban raboskodott.11 Esztert február 15-én Loderer hadbíró kihallgatta, majd megyesfalvi házukba kellett költöznie, ahol rendőri megfigyelés alatt tartották.12 Házukba egy tábornok költözött, majd bérlakásként használták. Csak 1857-ben, az amnesztiarendelet után került vissza a család birtokába, akárcsak a főtéri házuk.
A marosvásárhelyi Lázárok hozzájárulása a szabadságharchoz szembetűnőbb, a levéltári források közlései szerint is, mint a többi erdélyi főúri családoké, melyek – Bona Gábor történész egyik könyvének előszava szerint – sokkal odaadóbban támogatták a szabadságharcot, mint a magyarországiak. Lázár Eszter összehasonlítása jogos Teleki Blankával, aki végül a kufsteini várbörtönből szabadult, egy olyan női személyiségre hívja föl a figyelmünket, akiről nemzeti ünnepünkön illik megemlékeznünk.

Jegyzetek
1 Jakab Elek: Szabadságharcunk történetéhez visszaemlékezések 1848-49-re. Bp., 1880. 439-440. o.
2 Történelmi Lapok, 1892. március 15.
3 MmNL, Mvhely város lt. Kéziratok gyűjteménye, F75. 325-ös leltári szám, 102. 529-530. o.
4 Jakab, 440. o.
5 Jakab, 439. o.
6 Kővári László: Okmánytár az 1848-49-ki erdélyi eseményekhez. Pest, 1861.182. o
7Uo.
8 MmNL, Mvhely város lt. Korabeli nyilvántartó segédletek, 1850. jan. 8./213.f.sz.
9 Uo.,919/1850. nov.7./9633.f.sz.
10 Uo, 819/1850. dec.15./10605. f.sz.
11 Uo.,917/1849. nov.22./5301.f.sz..
12 Uo.918/1850. febr.14./1298.f.sz.

Forrás: Népújság, 2018. március 16.