Tizedik állomás

köntösöd úgy összerongyolódott
hogy már a katonáknak se kellett
a mindenütt felfeslő királyi
göncök nem érdemelnek figyelmet

osztozkodásról sem tanakodtak
ugyan mért kísértenék a sorsot
egy haszontalan ruhadarabért
amit az őrült próféta hordott

megfosztva mindentől ami leplez
körbenyaldosnak a káromlások
és lassan lezárul egy fejezet

szánalomra méltó meztelenség
tündöklik a vérben és mocsokban
mint ahogy betlehemben született

1. Albert Csilla:
   2018. március 27. 16:16

   Az utolsó versszak különösen szép:)