A lehányt söntéspult megéneklése,
s ábrázolása egy átélt válásnak,
konyhabútorok taszigálásának,
ilyesmi futtatna engem megkésve.

Magánéleti kis balhék nem ásnak
vermet számomra, de nem vagyok mégse
hedonista szingli, csak tévedése
tutujgatásnak és szájbarágásnak.

Csak vallok, vallok a szürke díványon,
de hát ha nem vagytok pszichiáterek,
csak magányom bűzét hámozzátok ki.

Bőszen kellene söntéspultra hánynom,
akkor lennék csak nektek vagány gyerek,
s nem csak fantaszta, idegroncs, látnoki…

Budapest, 2018. III. 25.