Mese felnőtteknek

1.

Mondat korábban szabadnak érezte magát, ám színeződni kezdett az ég kékje, helyenkén szürkült, azaz szennyesedett.
Ők, ugye, azt vallották, hogy akkor szabadok, ha kék az ég…
Hanem rövid időre rá Összevont Szemöldök jelent meg Mondatunk előtt, és közölte:
– Fel is út, le is út! Nem felelsz meg ezután jelszónak.
– Jelszónak? Minket versnek költött a Poétánk, leírt, nyomtatásban megjelentünk, dehogy is szedjük a cókmókunk.

2.

Összevont Szemöldök ettől még mérgesebb lett, talán a szája is habzott, úgyhogy a dühéből ennyire tellett:
– Sipirc!
Mondat ebből megértette, hogy cudar idők járnak, amikor nem kék az ég, vagyis nem szabad a lélek, ám arra gondolt: ha dideregve ugyan, de…

Forrás: ahaza.blog.hu