Cselényi Béla: elfogy a világ
aranyeső
milyen boldog az aranyeső
nincs plasztilinje
nincs görkorcsolyája
s vízfesték helyett megteszi neki
az időnkénti szivárvány
Budapest, 2018. III. 26.
A haiku
Osztom a világot a haiku törzsszámaival. Szememet behunyom és a világot átpasszírozom a haiku ketrecrácsain, lehetőleg úgy, hogy egyforma szeleteket kapjak. Maradék nélküli osztás. Kinyitom a szemem és egy-egy egységet papírra vetek. Addig csinálom, amíg a világ maradék nélkül elfogy. Hasonlatos ez a reszeléshez, hogy elfogy a káposzta torzsája, de az ujjam begye is megmarad. A katarzis pedig pentatónia. A méretre csiszolt fagolyó legördül a méretre faragott spirálon, s ember legyen a talpán, aki a fagolyót onnan visszaügyeskedi a csúcsra. ta-ni-to-u-i / ki-ri-ke-re-pe-lö-ü / ti-ni ta-no-da.
Budapest, 2018. III. 28.
Pusztai Péter rajza
2018. március 29. 12:27
” amíg a világ maradék nélkül elfogy ” – ez érdekes. De a haikuban a világ soha nem fogy el,mert a haiku sokkal többet rejt el magába,mint amennyit megmutat,így valójában kifogyhatatlan a világból.