B. Tomos Hajnal: Hóvirágos
Enyém már az út,
melyen elmegyek,
enyém az adósság
mit egyedül törlesztek –
Félre erőtlenség,
fésületlen restség,
most már túljutok valahogy,
az elhamvadt károkon.
Enyém lesz végre
a hóvirágos tisztás,
mindenre, mindenkor
legszebb feloldás,
hol mint űzött ünő
sebembe roskadok,
szirmok fehérjébe
felejtést áldozok.
Pusztai Péter rajza