Kapui Ágota: De profundis

A mélyből jöttünk mind, mi lelkesek,
mint mocsár vonta barmok úgy halódunk,
a bugyrokból a múlt még földereng,
s a fájdalomtól elnémult a torkunk —
A mélyből kúszva bardó-létedet
úgy mented át egy újabb viadalba,
a fények hídján átkelt már a test,
de stigmáidban felbuzog a karma.
A karácsony már fényév-messze jár,
kint szél zizeg, bent nedves még a szalma —
s már nagypénteki passiódra vár
a balga nép és fogytán van nyugalma.

2018. március 30.

5 hozzászólás érkezett

  1. Kozák Mari:

    Csodaszép versed nagyon megfogott! Ölellek!

  2. Feldman László:

    Kedves Ágota! Köszönöm ezt a fájdalmas gyönyörű költeményt nagypéntekre.

  3. Sógor Zsuzsanna:

    Mélység és magasság gyönyörűen megírva! Köszönöm Ágota!

  4. Kapui Ágota:

    Nagyon köszönöm nektek!

  5. Pilla:

    Ez csodálatos…

Szóljon hozzá!