A mélyből jöttünk mind, mi lelkesek,
mint mocsár vonta barmok úgy halódunk,
a bugyrokból a múlt még földereng,
s a fájdalomtól elnémult a torkunk —
A mélyből kúszva bardó-létedet
úgy mented át egy újabb viadalba,
a fények hídján átkelt már a test,
de stigmáidban felbuzog a karma.
A karácsony már fényév-messze jár,
kint szél zizeg, bent nedves még a szalma —
s már nagypénteki passiódra vár
a balga nép és fogytán van nyugalma.

1. Kozák Mari:
   2018. március 30. 09:56

   Csodaszép versed nagyon megfogott! Ölellek!

2. Feldman László:
   2018. március 30. 10:16

   Kedves Ágota! Köszönöm ezt a fájdalmas gyönyörű költeményt nagypéntekre.

3. Sógor Zsuzsanna:
   2018. március 30. 11:54

   Mélység és magasság gyönyörűen megírva! Köszönöm Ágota!

4. Kapui Ágota:
   2018. március 30. 12:39

   Nagyon köszönöm nektek!

5. Pilla:
   2018. március 30. 18:01

   Ez csodálatos…