Mottó: „Ha nem keresem, / talán sosem talál rám.”

(Nagy Gáspár: Mai zsoltár-kivonat)

Ha nem lenne az a szivar, talán meghíznék, s bátran, a visszafogottság érzése nélkül vetkőznék le a strandon, nem restellném vérszegény izmaimat vagy szegénységemet, hogy nem tudok zsebpénzt adni a koldusnak, azért, mert olyan meztelen vagyok, mint valamikor Ádám, cuccaim is förtelmes segélyszagúak, mint árvízkatasztrófa után, úgy érzem magam.

Négy tégla maradt házamból, amit szüleim építettek, a disznó, a majorság megdöglött, amit szüleim hagytak rám, csak az árvaság szaga bűzlik, mint a mezőn elégetett, felhasználatlan szalma…

Ma nem vittem le a szemetet, nem fizettem ki a villanyszámlát, bizonyos, hogy elfelejtem a főnöknek ígért pityókát, mindig az a valószínű, ami visszahúz, az a valami, ami, ha nem is véget, de bosszúságot okoz, és zavarja nyugalmam. Amikor horgászni megyek, gyenge a fogás, a halak leeszik a csalit, mert figyelnem kell folyton az engedélyt firtató csőszöket, mindig ébernek kell lennem, nehogy maga elé rántson a vonat, a villamos, nehogy éjjel, hazafelé tartva, összetörje arcom a cipőmet akaró útonálló.

Mégis boldogít az utak, kutak keresése, de fáj, hogy annyira belegabalyodok e ténykedésbe, nem marad időm élvezni az augusztusi csillaghullást – vagy ha mégis lenne, felhős az ég; vagy, mondjuk, a gömbvillámok táncát, de ez téged nem érdekel, ha meggondolom, te nem is szívtál soha cigarettát, s izmaidat sem kellett csodáltatnod a strandon napozó lányokkal, a koldus, a nincstelen csak fogalom számodra, ismeretlen, te soha nem horgásztál, a vonat szelétől, villamos tiprásától nem féltél, hidegen hagy az utak keresése, kutak fúrása, augusztusi csillagok hullása, gömbvillámok tánca, a varjak üldözése, az értelmetlen zajok sem zavarnak, néha jön, hogy összetörjem a képedet, pedig évszázadokon át szótagoltam nevedet, s lehet, te valahol élvezted, hogy alig ejtem ki, lelkemre máris fehér galambok fészkelnek, pedig hogy gyűlöllek némaságodért, kudarcodért, de azért jó veszekedni veled, amikor nincs senki, akivel veszekedjek, hej, ha megfognálak egyszer, alaposan eltángálnálak, amiért most röhögsz, hogy írok neked címtelenül, tudva azt, hogy bennem olvasol.

*Az RMSZ 2005-ös körömnovella-pályázatán dicséretben részesült, a zsűri által közlésre javasolt írás; a szerző gidófalvi (Kovászna megye). Megjelenés: RMSZ / Színkép, 2005. június 11-12.