Nászta Katalin: Sírni csak visszafelé
vallani, ha kell, csak férfiasan szabad
nem illik sírni valahol hátul
sírni csak visszafelé
ahogy estefelé asszonyok szoktak
paplanok alatt télen és nyáron
amikor fáznak az álmok
szíveikbe költöznek vállaikról
az apró hidegrázások
ezektől dideregnek
-és nyílnak-hervadnak a virágok-
tenyerükön hordják falatnyi apróságuk
egeket simogatnak éjeket napokat
gazdagrét-szegénymart-szakadék-hegyek
sírnak föl mellük alatt
majd
visszakapják fiaikat
akik elzárkóztak
e golyóbisnyi mindenség
csupasz árkádjai alatt
2018-03-29
Pusztai Péter rajza