A vatikáni újság, a L’Osservatore Romano, a feltámadás vasárnapján közli ’A győző előzékenysége’ (- vagy: udvariassága, kedvessége – La gentilezza del vincitore) című cikket, melyhez egy szobor képét csatolja. (Eszembe jut – ha már ökumenikus húsvét – , hogy az orosz – és más szláv – nyelvben ez az ’igazi’ vasárnap: a keresztény hét záró napját, a vasárnapot, az Úrnapját – melyet a ’latinok’ így is neveznek: dies Dominica, domenica, domingo, duminică – a szlávok minden hét végén ’föltámadásnak’ hívják (oroszul: voszkreszenyje). Amiről most szólok: a szobor.

Az alkotó: Pericle Fazzini (1913-1987) – VI. Pál pápa megbízásából – készítette el a hatalmas szobrot a pápai ’kihallgatások’ termébe – ma VI. Pál Audiotórium vagy Aula a neve. A pápa 80. születésnapján, 1977 szeptember 26-án fölavatott (hét éven át készült) mű, a Risurrezione (Föltámadás) uralja az Auditóriumot – eltörpül előtte a pápai trón is.

(A fotó XVI. Benedek pápasága idején készült)

Ungaretti, a nagy olasz költő a múlt századi ötvenes években ’a szél szobrászának’ nevezte Fazzinit – s ez különösen találó a Föltámadásra, fő művére. Ahogy a szemlézett cikk idéz egy
szakrális ábrázolásokban jártas művészettörténészt: a szobor ’főszereplője’ a szél, mely egy hatalmas tüzet táplál, a sziklákon lobogó lángnyelvek között a legmagasabbra csapó maga a Föltámadott Krisztus (il Risorto). A láng a megtisztulás és a melegség megtestesítője, a szikla a szilárd hité, a szél a Szentléleké, a tűz pedig a Mindenható utáni heves vágyakozásé – írja a vatikáni esztéta. A lángokból mintegy kirobbanó Föltámadott – írja – betölti az egész teret a földi és az égi valóság között – erőteljes alakja sugallja a győzelmet a halál fölött, szemét azonban a maguk föltámadásában reménykedő földiekre szögezi, mintegy meghajol előttük, akikért majd az Utolsó Ítélet napján eljövendő lesz.

Sz. N. J.