Egyelőre sárgára festett csöveken
érkezik házhoz az összkonfort,
megvan a mindennapi meleg viz,
a magunk huszonkét foka –
egyelőre nagyon távol robbantanak,
képernyőről szivárog be hozzánk
omló otthonok égbe csapó pora,
vérbe gázolók szilánkos sikolya.
Egyelőre puha-macskásan
nyújtózik mellénk a tél,
púderezi a kivénhedt tájat,
hétköznapok nyugalmában 
nyomja szét
a felparázsló zajok csikkét,
fehér cukormázba fojtja 
a sistergő repeszt –
de tavasz közeleg
s nem tudni, kint a réten, 
vagy épp melletted, 
a konyhaszéken
milyen álcákat rejteget.