Amikor Janovkában hosszasan kínlódtak egy trapéz alakú földdarab területének kiszámításával, én Euklidész szerint jártam el és mindössze két percre volt szükségem a megoldáshoz. De az én eredményem nem egyezett azzal, amelyet a „gyakorlati eljárás” mutatott ki és nem hittek nekem. Mutogattam nekik a mértankönyvet, esküdöztem a tudományra, idegeskedtem, pimaszkodtam, de láttam, hogy az embereket nem sikerült meggyőznöm, és kétségbeesés lett úrrá rajtam.
Vad vitákba bonyolódtam falusi gépészünkkel, Ivan Vasziljeviccsel, aki nem volt hajlandó lemondani a reményről, hogy valamikor sikerül majd örökmozgót szerkesztenie. Az energia megmaradás törvénye a tárgyhoz nem tartozó elméletieskedés volt a szemében. „Más dolog a könyv, és megint más a gyakorlat…” – mondogatta. Érthetetlennek és elviselhetetlennek találtam, hogy az emberek a megszokott eltévelyedések vagy sületlen fantáziák nevében eltaszítják maguktól a kikezdhetetlen igazságokat. (Lev Trockij: Életem. Kossuth könyvkiadó, 1989.)