Bölöni Domokos: Emlék az ántivilágból
1. Hajnalozó bolondozó
Mikor volt ez, mikor volt,
mikor bolond bolondolt,
mikor már jó idő óta
uralgott egy idióta,
mikor menekültem volna
botor öngyilokságomba…
Kora hajnal hidegébön
okos telenincsenükön
feladva a rendelés.
Érkezik a köszöntés:
primpláznak feketerigók,
s érkeznek a hajnalozók!
Sivítva rezg a levegő,
tüttürüttő, rikoltja
világgá a trombita,
drummabotta,
brummabrotta,
bondorul be drumm
brumma
brumma
brumm
a goromba
rezesbanda…
Akkorán rikoltoznak,
mindenkit felpócolnak!
Muzsikál más banda is,
nem is egy, s nem is hamis!
Dibegő-dobogó szívű lányok
lesik: bejönnek-é hozzájuk?!
Nekünk viszont, akik félünk,
sajgva semmit sem remélünk,
rejtekező mély titokban
remeg szepegve a szívünk…
Ám ezek a hajnalozók,
derék húsvéti locsolók
nagy-nagy csodát tesznek:
minden utcát
végigjárva,
kedvünket
jól
felcsinálva:
az életünk utánra is
idvezményt hirdetnek!
Minden lányos apa
boldogan fogadja;
áldott apu, kedves ember
pléh pohárnyi szerelemmel
szeretve kínálja
szívközépre szentelt
szilvapálinkával,
s attól kezdve: Tutturuttó,
tüttürüttő
(hülye költő),
bömbörömbő,
bimbirimbi,
bumburumba,
muguruza –
zangezúrozza a haza!
Kihallatszik az utcára,
kinek jobb muzsikája!
Muzsikál a köd is,
-kodik, -kedik, -ködik,
a szeku működik.
Brumma, brumma,
brummadzag,
jól állna a nyakadnak!
Nézzük egymást, ki a súgó?
Közöttünk ki a besúgó?
Nyűglődünk a tanáriban,
vajon ki lesz, ki meghibban?
Nyolc után s tízkor sem jön
tanuló, s ha mégis,
tancikat, tanárnéniket
büszkén meglocsolva
néznek le
a sárga földre
münköket
és
bennünket.
Úgy egyiket, mint a másikat.
(Mármint a tanárbácsikat.)
Jóistenem, mit vétettünk?
Még pirostojást sem ettünk!
2. Locsoléjász
Egyszer réges-régen
fenn a Sóvidéken
eluntuk a rettegést,
tanítók és tanárok
egymást loccsantottuk,
pirostojásoztunk,
és már nem is vártuk
a kiküldött elvtársat
a megyeszékhelyről,
aki majd rendet tart
húsvét másodnapján.
Hopp! Azt szerencsére
Nagy Dénes barátunk
farkaslaki igazgató
előző nap megbizgette,
hullomásra leitatta.
Mire elért Korondra,
minden meg volt locsolva.
Jöhetett a barna bénász,
megvolt már a locsoléjász.
A lelkünknek azután
tágult ki a délután!
Pusztai Péter rajza
2018. április 2. 16:00
Szomorú versek ezek, Domi!