Cselényi Béla: néha a kurzor…
nyitány
vékony zizegős
repülőborítékba
zárt epekedés
akár egy sorsjegy
vagy még inkább kitöltött
nyereményszelvény
hajnalba dobva
tojássárgája szerű
piros napkorong
valami nyitány
kezdete valaminek
borongós kedély
kijózanodást
kizáró mákony a lét
savanyú cukor
színes árnyéka
fedi a valóságot
nem ébredek fel
nem döbbenek rá
gyermekbetegségemre
azt hiszem mámor
Budapest, 2018. III. 31.
hogyha az ihlet messze kerül
néha a kurzor semmibe nem kap egyre köröz csak
nincs ami képernyőre tekintve pedzene szót
így hat az ihlet bamba apálya lusta agyadban
mit szaporítsam köbre emelve azt ami nincs
Budapest, 2018. IV. 1.
Pusztai Péter rajza