– Tudod, mondta Vadmalacnak a Komája, felszabadultam én is. Úgy értem, kikerültem a szolgaságból. A függőségből.
Vadmalac nem szólt, csak komolyan figyelte a sortársát, barátját.
Aki nem tudta abbahagyni:
– Világosodik a kép, tisztult a fejem. Mígnem teljesen független lettem.
Ekkor szólalt meg a Koma mentora, Vadmalac:
– Hadd el, nem vagy egyedül ezzel. Elhittük az elején mind. Amit meghirdettek.
Köhécsel egy sort, patájával megdörzsöli a szemét, majd: – Az volt a mi Egyiptomunk.
Gondolataik ketyegnek csak egy ideig, a Koma töri meg a csendet:
– Szégyenkezem miatta.
De Vadmalac erre új erőre kapott:
– Gyere, megvágja Malacka a macesztortát…

Forrás: Lenolaj.hu