Muszáj nekem mindig okosakat mondani? Nem lehetek én is gondtalanabb öregember?
Mikor ki kell nyitni a szájat, mert ki kell, nem jöhetne onnan valami kedvesebb? Napos-dalos?
Emlékszem, sokféleképp kúszik elő belőlem, hogyan is álmodtam meg a jövőm. Olvasták nekem Faludy György Villon-átköltéseit, és nekem az nagyon tetszett. Később olvastam az eredeti Villont is, de jobban tetszettek az átköltések. Mint nagy kalap borult reám a kék ég, és hű barátom, csak egy akadt, a köd…
Hát ebből fakadt a sorsom nekem is. Ültem a járdaszélen és képzeletben verseket? mondatokat? üzenetet adtam át a járókelőknek. Persze, nem ültem le a járdaszélre, mert összepiszkoltam volna a szoknyám, kikaptam volna érte. És persze még nem tudtam, mit kell mondanom a járókelőknek. De a mozdulat, a szándék erősebben égett képzeletembe minden másnál.
Most pedig olvasom, hogyan kell szavalni, a káfé és szerkesztője jóvoltából, sorozatban tanítják cikkidézetei az embert, aki erre adja a fejét.
Milyen fontos a tiszta beszéd. De mennyire fontos a beszéd hordozta mondanivaló. Tudjuk, nem azért beszél az ember, hogy beszéljen, hanem, hogy mondjon is valamit. Hát nem gyönyörű a magyar nyelv? Hiszen mindenki mond valamit, aki beszél!
Szavaljon. De mit? És hogyan? Hogy kinek, egyértelmű: aki épp ott van, és hallhatja.
Az ember élete során, a napi gyakorlatban elfojtja, hátrébb sepri ezeket a verssorokat, mondatokat, ami pedig belülről mindig irányt szab a tetteinek. Mozgatórugók. Ha nincsenek, az irány is hiányzik. Szanaszét lesz.
Nem mindegy, mit hordoznak a szavak. Ezért fontosabb az üzenet, a hír, mint a hírvivő, a szószóló.
A szavaló legyen postás. Igen, de akkor ki az, aki olyat üzenhet, amit érdemes elszavalni?
Igazi szót, szavakat keresünk. Amik nem üresek.
De mivel vannak tele? Kivel, ha úgy tetszik? És úgy tetszik, mert a szóban, a szavakban is azt keressük, aki mi vagyunk, minket határoz meg, mond ki, fogalmaz újjá, ha kell.
Mindig megvizsgáljuk hát, ki beszél. Utána, amit mond. Aztán e kettő, hogy klappol egymással. Vagy nem. Mert akkor dől az egész szótorony, akár.
Hát ilyetén gondolatok mentén jutottam el a tiszta forrás gondolatához. Hogy valahol azt kell megkeresni. Ahonnan, amiből félelem nélkül, bizalommal lehet meríteni – mindenkor.

2018-04-04

1. Ivanyi Ildikó:
   2018. április 6. 08:50

   Te ezt teszed, tiszta forrású gondolatokat irsz, amit szivesen olvasunk.

2. Nászta Katalin:
   2018. április 6. 14:46

   Köszönöm, Ildikó.