„Az elfogultság vádja alól pedig felment ma már a halála óta eltelt harminc esztendő, mialatt a szerelem boldogsága és a gyász szenvedése egyformán emlékké szelídült a szívemben.” (Medgyessy Éva)

„Talán nem is más ez a könyv, mint egy papírból készült, hordozható színpad – vélekedik a kötet szerkesztője, Demény Péter. – Hogy amikor kedvünk tartja, nagyot döndüljön a gong, felmenjen a függöny, és belépjen a mindig parázsló tehetségű művész: Péterffy Gyula.”

Két nappal a kolozsvári bemutató előtt, szombaton délelőtt ismerkedhettek az érdeklődők a marosvásárhelyi Aranka György – Mentor Könyvesboltban (Enescu u. 2. sz.) Medgyessy Éva Mindhalálig színész (Péterffy Gyula 1935-1980) című könyvével, amely a Komp-Press Kiadó Prospero Könyvek című sorozatában jelent meg. – Ezzel az eseménnyel újraindul a Mentor boltjában a bemutatók sorozata – újságolta Káli Király István, a könyvkiadó vezetője. Balázs Imre József, a Korunk főszerkesztője, a kolozsvári Komp-Press felelős kiadója elmondta: a kötet a Prospero sorozat része, nagy erdélyi színészek életéről szól, általában úgy, hogy ők maguk beszélnek róla; ebben az esetben viszont nem így történhetett. Rendhagyó kötete hát a sorozatnak, de ahogy Péterffy Gyula párja, a szerző Medgyessy Éva megírja a könyv bevezetőjében, azok a beszélgetések, amelyek általában a sorozatokban le szoktak zajlani interjúkészítő és interjúalany között, lezajlottak ebben az esetben is; kicsit más formában, kicsit más hangszínekkel, de mindaz az életanyag, ami fontos egy ilyen könyv megírásakor, elhangzott ezekben a beszélgetésekben, és rá lehetett építeni a könyvet. Az az érdekes ennél a könyvnél és a sorozat többi darabjánál is, hogy – bár természetesen egy ember van a középpontban, jelen esetben Péterffy Gyula – nagyon sok minden egyébről is szól, hiszen mintegy ”mellékesen” kiderül, hogy milyen volt a ’45 és ’89 közötti Románia, milyen volt a színházak viszonya egymáshoz, a szatmárnémeti, vásárhelyi, kolozsvári és a többi színház színészei hogyan viszonyultak egymáshoz, milyen mozgások voltak a színházak között. Az ilyenfajta könyvek, az életregények, a beszélgetőkönyvek teszik a leginkább érthetővé számunkra azt, ami a legfontosabb: milyen volt létezni annak a kornak a hétköznapjaiban. Medgyessy Évát abból az alkalomból is köszöntötte Nagy Miklós Kund, a Népújság főszerkesztője, hogy marosvásárhelyiként ez az első könyvbemutatója szülővárosában. Hűségét töretlenül megőrizte, kolozsváriként és később budapesti lakosként is. A neve után mindig odaírja zárójelbe Marosvásárhely nevét. – Olyan szerencsém lehetett, hogy láthattam Péterffy Gyula alakításait Kolozsváron és Marosvásárhelyen. Egyes emlékek hirtelen előjönnek, és akkor nagyon élesen eszünkbe jut egy arc, egy hang. Érdekes módon inkább a hangjára emlékszem; annyira jellegzetes volt. Azonban néha egészen kitűnő alakítások is elsüllyedhetnek a memóriánkban. Azért is jó egy ilyen könyv, hogy mindezt fel tudja frissíteni bennünk. Például Szabó Lajos Mentség című drámája marosvásárhelyi előadásának, amelyben vendégként játszott Péterffy Gyula, azt a megrendítő jelenetét, amikor felbúg az orgona. Előtte Péterffy Gyula beszél, és az ő orgona-szerű hangja részévé válik a harmóniának.
A színészek, a régebbi színészek munkásságát, pályáját, művészetét ezek a könyvek tudják megőrizni, hozzák közelebb hozzánk. Péterffy Gyula Marosvásárhelyről indult, és az I. felvonásban – a könyv olyan érdekes módon van megszerkesztve, mint egy előadás – Marosvásárhely is a főszereplő. Itt telt a gyermekkora, a fiatalságának egy része, itt járt a színi főiskolára, itt kötelezte el magát teljes mértékben Tháliának.
A megrendültség miatt Medgyessy Éva jegyzőfüzetéből olvasta fel köszöntőjét. – Sajnos, nehéz napokat éltem át családommal. Amikor két felnőtt gyermekemmel elindultunk Budapestről erre a könyvbemutatóra, és meglátogatni Édesanyámat és a családomat – örömre készültünk. Bánat lett belőle. Tegnap temettük el Édesanyámat. Vigasztaló csupán a tudat, hogy emlékeinkben örökké élni fog.
Mert az emlékezés az egyetlen Paradicsom, amiből nem lehet minket kiűzni… (Jan Paul). Az emlékezésből született ez a könyv is. Nem tudnám meghatározni a műfaját: színháztörténet, monográfia, művészportré, pályakép, dokumentum önéletrajzi elemekkel fűszerezve? Nem tudom. Mindezek között én a magam részéről igyekeztem megtalálni a megfelelő arányt. Az egyensúlyt, hogy minél több oldaláról megmutathassak egy nagyszerű embert, egy nagy művészt, és azt a kulturális közeget, ahonnan ő is, én is elindultunk, és amelyben ő élt és alkotott. Sokszor éreztem írás közben azt, hogy mintha nem is én írnám ezt a könyvet. Súgtak Odaföntről. És segített a Jóisten. Köszönöm a Jóistennek, hogy olyan szerető családban nőttem fel, köszönöm, hogy olyan kultúrközegben, mint amilyen Marosvásárhely, és aztán Kolozsvár… És azt is köszönöm, hogy miután Péterffy Gyula meghalt, a jó Isten kegyelméből olyan társra találtam, olyan férfire Budapesten, a gyermekeim édesapjára, Bossányi Andrásra, aki nem visszahúzott, hanem ösztönzött erdélyiségem és identitásom megőrzésében. És azonkívül segített és ösztönzött színháztörténeti munkám és újságírói pályafutásom során. Köszönöm a kiadónak a hozzáértő munkát, Nagy Miklós Kundnak a nagyon szép, kedves méltató szavakat, és a sorsnak, hogy most itt lehetünk együtt, ezen az eseményen. Kérem, fogadják szeretettel ezt a könyvet.
A szerző eredetileg Kilyén Ilkát kérte volna fel, hogy néhány jellemző részletet felolvasson, de útjaik keresztezték egymást, a művésznő éppen Budapesten tartózkodott. Így aztán maga Medgyessy Éva tartott egy kis kedvcsinálót, utána pedig dedikálta a könyvet.

Bölöni Domokos
Népújság, 2011 január 24, hétfő