Disztópikus társadalmakban minden helyzet kilátástalannak tűnik. Ilyenkor lehangoló dolgokat lehet írni, amelyekre semmi szüksége nincs az embernek, sem pedig a társadalomnak.
Sokan öngyilkossággal kísérleteznek. Van, akinek ez sikerül, van, akinek ez se. Akinek nem sikerül, vonszolja magával a rossz hangulatait és másokat is megszomorít. Ha pedig a kedvnélküli ember kényszerűségből jó képet vág a világhoz és vidámkodik, akkor minden jó tulajdonságát elveszíti és nevetségessé válik, akire nem érdemes figyelni. Ennél szomorúbb látvány nincs. Esetleg az, ha valaki a saját humortalanságán próbál nagyokat röhögni.
Utópisztikus társadalmakban minden jó és szép. De ilyen társadalmak csak könyvekben vannak, ezért úgy tűnik, jobb olvasni, mint írni.

Forrás: Feriforma

1. Nászta Katalin:
   2018. április 6. 03:06

   Ezt jó volt megírni.

2. Petrozsényi Nagy Pál:
   2018. április 6. 07:44

   Vagy fordítva: jobb írni, mint olvasni.