Szente B. Levente: Bütü Feri elgondolkodik
Bütü Feri egyszerű volt. Talán túlságosan is egyszerű. Olyan igazi emberforma. És olyan, aki keveset beszél, de ha szól, netalántán elgondolkodik, bizony nagyokat tud mondani.
Mesélte, hogy egyik álmában például térképész akart lenni. Bizonyára azért, mert kalandozásai során, amint itt-ott a föld kerekén bóklászgatott, véletlenül egy másik emberi lény álmában találta magát. Hát, úgy eltévedtem benne, mondja, hogy a végén egyik szemem nem láttam a másiktól.
Na, gondoltam, jól megjártam! Még szerencse, hogy nem tartott sokáig az ijedelmem. De úgy folyt le, szakadt homlokomról a veríték, mint a székely Niagara, akarom mondani a varsági vízesés a kősziklákról.
Arra ébredtem, hogy a jobb szemem éppen a bal szememet nézi. No, hát mi van, kérdeztem magamban, és kezdtem nagyon figyelni. Hát a bal is erőst fixírozza a jobb szememet, de immár úgy, hogy ha az orrom nincs középen, még összeütköztek volna.
Nézem, a jobbon keresztül mit csinál ez a bal? Az meg visszanézett rám. Egyenest a jobb szemem közepibe. Elképesztő! Áttérek ügyesen a bak féltekémre, hadd lássam, onnan mit látni, vagyis mi folyik itt? Ennek fele sem tréfa, jött valahonnan a felismerés, de mire észbe kaptam volna, már olyan merőn tekintettek egymásra, hogy a csuda ölt meg.
Jól is néztem volna ki, ha úgy maradok, csóváltam a fejem. Amúgy, sebaj, mert fő az egészség! Máskülönben, ki látott ilyet? S jobban megráztam a fejem, térjenek magukhoz szemeim.
Egy a lényeg: felébredtem immár valóságban! Birizgálta az oldalam azonban ez a dolog, egész álló nap nem tudtam másra gondolni. Ekkor határoztam el, hogy térképész leszek. Mert én többé nem akarok eltévedni sehol. És fő, ami fő, hogy mások álmaiban sem. Hogy egyesek mit meg mernek álmodni! Égbekiáltó! Én meg csak szerénykedek a magam álomvilágának kapuján belül. Tennivaló mindig akad, az igaz, éppenséggel pont ezért nem hagytam el eddig még soha a saját bejáratú, jól megszokott területem. Eddig, persze. Ja, az iménti eset? Az véletlen volt. Csak ne lenne ez a bizonytalanság, mondja. Mert azért jól meg kell gondoljam, legyek-e én térképész?
Csakugyan különös egy emberforma ez a Bütü Feri. Immár szóhoz sem tudok jutni, olyanokat csinál. Például fordítva fogja a térképet. Igen csak aggasztó ez, most már én mondom.