A vé(le)tlen velejárók. Igen: a véletlen és vétlen velejárók… Huszadik születésnapomra gondolva, beugrik egy jelenet: amikor lakótelepi lakásunk konyhájában összecsuktuk a szétnyitható ágyat, eszembe jutott, hogy már legfeljebb csak ötször annyit élhetek, mint amennyi eltelt, míg — emlékeztem — tíz éves koromban még tíz volt a szorzó. De az egészből csak a kinyitható ágy az érdekes, vagyis amikor leesett a tantusz, akkor tekintetem éppen a kinyitható ágyon pihent, az ágyon, amelynek semmi köze sincs halálomhoz, ám azóta mindig beugrik, ha felidézem, milyen is volt húsz éves koromban.

Budapest, 2018. IV. 6.