Ki lopja el?
Előrebocsátom: Tunéziáról lesz szó ebben a rövidke magánjegyzetben. Ismétlem: magánvéleményről van szó, se a Káfét, se mást nem képviselek általa. Azonkívül: jegyzet, nem beszámoló, politikai tudósítás. Aki szerint Tunézia Erdélytől messze fekszik, ne olvassa tovább, lapozzon át a következő Káfé-cikkre… Én azok közé a talán kevesek közé tartozom, akik úgy érzik, Tunézia itt van, a szívemben, mint Észak-Korea, amiről időnként úgyszintén írok. Úgyhogy érzékenyen érint minden hír, ami ezekben a napokban onnan érkezik.
Arról van szó ugyanis, hogy talán először a történelemben, vagy először a történelemnek abban a szeletében, melyet magunk is belátunk, egy észak-afrikai muzulmán nép fellázadt a demokrácia elérése érdekében, forradalmat csinált. Végre nem öngyilkos merénylőkről olvastunk, hanem egy fitalemberről, aki végső elkeseredésében felgyújtotta magát. Ez lett a szikra a robbanáshoz, ugyanúgy, mint Tőkés püspök temesvári ellenállása a romániai forradalom kirobbantásához.
Hogy most, több nappal a diktátor elűzése után mi történik Tuniszban, alig tudunk valamit, egyrész azért, mert a médiák nem koncentrálnak eléggé rá, másrészt csak azt látjuk, ami az utcán történik. Azt nem, ami a színfalak mögött. Márpedig ott lázas tevékenység folyik: egyesek, mint a romániai forradalom esetében, igyekszenek rátenni a kezüket a hatalomra, kisajátítani, ellopni a forradalmat.
Nyugtalan vagyok, másszóval s ezért írok. Attól tartok, közel száz ember kioltott élete fölöslegessé válik. Személy szerint attól félek, hogy az iszlamisták kaparintják meg a hatalmat, hogy tehát egy vallásos alapra helyezett új diktatúra alakul ki. Bár keménycsőrű héja akad ott több is…
Gergely Tamás, Stockholm
Pusztai Péter rajza
2011. január 25. 15:10
Tamás, félek, hogy a régi rendszer felvilágosult középosztályát, a diktatúra seggnyalóit elzavarja a forradalom. Mert félek, hogy populista frázisokkal megbolondítják az elnyomott népet. A felszabadult Tunéziában alábbhagy talán a korrupció és a nepotizmus, de jöhet helyette a hordószónokok szerencsétlen populizmusa.
Nem akarom, hogy a forradalom elzavarja Tunézia képzett embereit. De kit érdekel, hogy én mit akarok? Én tudom, hogy Tunézia Európában van és helye az EU-ban. De kit érdekel, hogy én mit akarok?
Éljen a szabad Tunézia, de ne dobja ki a csecsemőt a szennyesvízzel.