Vadmalac Komája áradozott már kora reggel: hogy milyen szép a természet, hogy tó meg harmat, meztélláb haladt át a mezőn.
Jó, hát akkor Vadmalac meg merte kockáztatni a kérdést. Előbb ugyan leültette a komáját:
– Teee, komám, ahhoz mit szólnál, ha mi, emberek hagynánk a természetet magára?
Komáját mintha fejbe kólintották volna.
– Úgy értem, ember nem lenne a Földön. Esetleg állat sem, csak növények.
– Azt hogyan lehet? – tudakolta a Koma, úgy értette, eresszenek el egy neutronbombát?
– Gondold el, nem lenne háborúskodás. Csak a növények között, de az minket már nem érint.
– Nem lennének diktátorok! – kiált fel erre a Koma.