Kelet-Afrika fehér ember addig nem járta tájait fedezte fel a világ és a tudomány számára a 19. század nyolcvanas éveiben a kor ismert vadásza és utazója, gróf Teleki Sámuel (1845–1916). A magyar arisztokrata Berlinben és Göttingenben tanulmányozta a természettudományokat, majd katonai és politikai kitérők után végleg elkötelezte magát az utazások mellett.

Bár a világban sokfelé megfordult, 1887–89 közötti afrikai útját a szaktudomány a felfedezések történetének kiemelkedő eseményeként tartja számon.

Utazásán hihetetlen megpróbáltatásokon, kalandokon ment keresztül, áthatolhatatlan erdőkkel, örvénylő folyókkal megküzdve, gyanakvó bennszülöttek bizalmát elnyerve járta be Kelet-Afrika vadonjait és szavannáit, mászta meg hegyeit. Ő jutott fel elsőként az5895 méter magas Kilimandzsárón a hóhatárig, és ő fedezte fel expedíciójával Kelet-Afrika két nagy sós tavát, a Stefánia-, illetve a Rudolf-tavat.
 Az utóbbi partjától délre emelkedő tűzhányót útitársa – és útjának krónikása –, Höhnel Lajos pozsonyi születésű tengerésztiszt Telekiről nevezte el, a tengerszint felett 646 méterre emelkedő, működő vulkán azóta is a gróf nevét viseli.

Mintegy 3000 kilométeres útjának köszönhetően látványosan zsugorodott a fehér folt, amely a térképeken az ismeretlen afrikai területeket jelölte. A földrajz mellett a néprajz is a legnagyobb felfedezők sorába helyezi Teleki Sámuelt.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban