az ember csak fáj egy idő után
sérelmei megkérgesednek
kis érintésre megsajdulnak
mint kifeszített hártyáról
visszapattannak a szavak
mielőtt leesnének
szólítom s élt érez mintha belevágnék
pedig dicsérem
nem csak szándéka
VERSE szegzi rám tekintetét
s már támad
mert ebek harmincadjára hagytuk
szülénkkel, utcáinkkal, terveinkkel
a földet
a mi részünket
belakják
honfoglalásra hagytuk azoknak
akik mindig jöttek jönnek
vajon kinek maradnak most
Isten számába azok a földrészek

2018-04-01