Frissen ébredve nyúlt ki a paplan alól. Azaz éppen csak hogy magához térve, az álom akár fátyolfelhő az égen, ingadozott a fejében. Friss tehát nem volt. De igyekezett…
Igen… hát azt akarta, hogy vegye elő a nagy radírt, és radírozzon ki valamit a múltjából. Amiről álmodott. Amikor a Komáját megsértette. Mert gőgös fiatal volt.
Aztán ahogy kinyúlt a írószerei felé, úgy is maradt a karja, talán hogy ne lássák, hogy szégyenkezik. Hogy ő a múltjában radírral… És hogy egyáltalán eltüntetni akar…Hogy olyat művelt…
”Nem lehet”, mondta-gondolta, s a ”nemlehet”-be belefájdult a szíve. Nem vágott a fájdalom, mint sarló a búzát, nem, inkább hogy tompán nyomta.

Forrás: Lenolaj.hu