Könnyű nekem hordani a barackkompótot,
tizszer is elismételni,
(már-már gépiesen), hogy menni fog,
erős vagy, fiatal, meg tudod csinálni
(ezt egy szinkronizált filmben hallottam)
és még sok egyebet,
amit ilyenkor szokás mondani,
mert csak te vagy állig fehérbe takarva,
te nézel karikás szemmel a semmibe
(bölcsebb lettél nálam ezer szenvedéssel)
s ha megfogom kezed,
csak mosolyogsz elnézően,
már-már öregen:
„No ez az, kisanyám,
amiről nem mondhatod,
hogy te már megérted:
kemózni húszévesen.”