Gyógyult alkoholistaként érkezett a balassagyarmati Vöröskereszhez, hisz ide utalta be a katasztrófavédelem, háza leégése után. Nincs gyógyult alkoholista, mondta neki orvos édesapja, s mivel halálos ágyán is arra kérte a fiát, ezért Afterman évente háromszor nyúlt pohárhoz mindössze. A szállón mindezért csodabogárként tartották számon, de ő nem törődött vele. Rendszeresen eljárt könyvtárba, sokat olvasott és nagyon tisztelettudó volt. Eleinte hányódott a különböző termek közt, megfordult több ágyban, esélye a szabad életre annyira kicsit lett, mint ágyba vinni Madonnát. Elvileg a huszonöt katedrán töltött év alatt annyi rábeszélőkét gyűjtött be, hogy a komódból kidumálhatta a sublédert de mivel író akart lenni, inkább nem is beszélt. Összehaverkodott egy idősebb villanyszerelővel és annak a lamentálását hallgatta, mígnem elege lett belőle, aztán keresett valami kifogást és otthagyta. Egy hivatalos vizsgálat eredményeként át kellett rendezni a szobákat, így került Afterman – sokak által irigyelve – egy kétszobás lakótérbe Pingvinnel. Ez volt a vén gazember csúfneve; fura járásából eredt, amit a sebészeknek, no meg az elfagyott lábujjainak köszönhetett. A Pingvin kibontakozott szép lassan. Lassan nem Akadt olyan része a szobának, amit nem szerelt meg. Szögek lógtak a szájából és a mesteremberek zsargonjával és vehemenciájával lekezelőleg beszélt mindenkivel, lassan még AFTERMANNAL IS.
Az öreg életmódja teljesen felborult. Az utolsó kávéját a napi ötből este nyolckor fogyasztotta el, miközben teli szájjal oktatta Aftermant, akinek négy diplomája volt, míg Pingvinnek talán erős nyolc általánosa. A térfoglalás egy lyukba szorította Aftermant, az öreg a közös szekrényből is kidobatta gönceit Aftermannal, mert hogy azok nem voltak „stokiban” elrendezve, ahogy az öreg katonakorában azt megszokhatta a kaszárnyában. Egy ágy, egy kis szekrény maradt mindebből a szobában Aftermannak. A holmik azonban megállíthatatlanul szaporodtak. Főleg, hála az öreget szorgalmasan látogató testvéreinek. Az öreg zsémbelt, kárált locsi-fecsi módon, gonoszkodott és sötétedés után nem engedett villanyt gyújtani, hogy Afrerman nyugodtan olvashasson. Még jó, hogy a téli napforduló jött, még azt a két percet is áldotta Afterman, mert azzal is kitolódott az olvasásra szánt idő. A pohár akkor telt be, amikor Afterman munkából jövet, déli egykor ráköszönt az ágyban bóbiskoló Pingvinre, aki dührohamot kapott azért, mivel Afterman úgymond felébresztette. Pingvin depressziós lett, mániákus depressziós, akit csak a szerelési láz tartott a felszínen. Már három tévét szétszerelt használhatatlanná, most épp a negyediket nyúzta, de már arra is panaszkodott. Mindezek ellenére a szálló lakói úgy irigykedtek, hogy Aftermanak csak egy hálótárssal lakott, mintha a szoba a Hiltonban lett volna, holott Aftermannak úgy hiányzott Pingvin, mint sertéskolbász egy bármicvón. Diaréja volt az öregnek, megállíthatatlan szájmenése, csak akkor volt nyugta, ha az öreget napközben is elnyomta a buzgóság már négy kávé után.
Aftermannak egy Molnár novella jutott eszébe erről.
Egy elegáns baritonista lovaskocsival a fellépésére sietett, és a rázós úton kiesett a kocsi alja. A baritonista megértette, hogy együtt kell a lovakkal futnia, ha nem akar pórul járni, és azt sem feledte, hogy mennyi irigy arcot láthatott az utcán, akik irigyelhették a szép kocsit, mely épp az Operaház előtt állt meg, miközben a baritonista lábai felmondták a szolgálatot. Afterman azon is gondolkodott, hogy mi jöhet még?

1. Gergely Tamás:
   2018. április 17. 05:42

   Pingvin dögöljön meg!