én gyűlölöm, hogy én vagyok,
most életem egy hídra néz,
akit a múltja elhagyott,
jövőjét látni nem nehéz.

A hídon innen én vagyok.
A hídon túl a változás:
látszik, hogy lelkemben a víz
s a kísértés most árkot ás.

mert gyűlölöm, hogy én vagyok,
s hogy víz folyik a híd alatt:
az állandó s a változó
most eltaszít vagy elragad.

Évek, folyók és évszakok.
Netán a folyó, az vagyok?
S a hídon állva Mirabeau
azt kérdi tőlem, mi a lét

s mi a halál és mire jó

Forrás: Hargita Népe / Múzsák, 2018. április 13.