Salkaházi Sára emlékére

Vadmalac az eget nézte, az volt az ő szentélye. Emlékezett.
“Azt mondta, fegyver által fog meghalni. Megsejtette. Olyan időket éltek.
Azt kérte, ehessen valamit. Az időt arra használta, hogy átadja az otthon pénzét. Tudta, hogy vissza már sohasem engedik.
Elvitték az otthonból a négy bújtatott zsidót, őt meg a hitoktatót.
A Szabadság hídnál terelték a meztelenre vetkőztetett asszonyokat a Duna felé. Odaérve ő szembefordult a gyilkosaival, majd keresztet vetett.
Isten nem hallgatta meg az imáját.
Vagy mégis?”
Vadmalac nem tudja, miért is imádkozott. “Nem tudjuk”, mondja. Gyomra összerándul, és sír.

Forrás: Lenolaj.hu