(A kijózanodás)

„Kieesett a csecs a szájábul” – mondogatta annak idején Afterman kvietált katonatiszt édesapja, ha valami váratlanul megszűnt, noha előtte jót jelentett birtokosának, csak éppen közbejött a pech. Vége szakadt Afterman eufóriájának, lehuppant a földre. Igaza volt a régi rómaiaknak, akik azt vallották, hogy ha békét akarsz, készülj a háborúra. Afterman Pingvin nevű, szintén volt katonatiszti ismerőse a maga rideg, tárgyilagos módján betartott Aftermannak, de nagyon. Pingvin egyébként becenevét, vagy gúnynevét, kinek hogy tetszik, onnan kapta, hogy télvíz idején is hajléktalan volt. Mindkét lába bokáig elfagyott. Pingvin mondta is az orvosnak, hogy vágja le bokától mindkét lábát, de a humánus kórház sebésze a Kunigunda utcában, a hajléktalanok menhelyén azt mondta, hogy vitális. Ez megpecsételte Pingvin sorsát, csak az elfagyott lábujjakat amputálták, a bokák megmaradtak, de mindez járási, egyensúlyozási problémákat jelentett a delikvensnek, megromlott az egyensúlyozási érzék és Pingvin ettől kezdve bottal, de mégis bizonytalanul járt. Pingvin nagyon magának való ember volt, rideg tartású volt, mondhatni. Erős kapcsolat, Afterman akarata ellenére sem alakult ki. Ünnepek tájékán (karácsony, szilveszter) el- elfogadott Aterman kedvenc whiskyjéből (Ballantines) egy-egy stampót, de sohasem viszonozta. Magának való, zsémbes öregemberré vált, akit sem a testvérei, sem a gyerekei nem vállaltak fel. Aftermant is figyelmeztette többször, hogy elég, ha reggel köszön csak, az untig elég. Hajnalig tévézett, este nyolckor még kávét főzött magának, s egész nap csak heverészett az ágyban, igaz, sportközvetítésekre felriadt időnként. Az esti reklám idején felébredt s teli szájjal ontotta az okosságot Aftermannek, holott ő ezeket már javából ismerte. Aftermannek négy diplomája volt, Pingvinnek pedig jó, ha nyolc általánosa, igaz műszaki dolgokban (szerelés) elevenében volt. Szerelni szeretett a legjobban, mindegy, hogy ágyat, asztalt vagy ajtót, vagy tévét. Mélységes undorral tekintett Aftermanra, aki magyar-történelem-filozófia szakon végzett és erre még ráfejelt egy humánmenedzsment diplomával. Doktorálni 1983-ban sikerült neki. Lukács György fiatalkori (értsd Tanácsköztársaság előtti) életművéből. A színházról viszonylag sokat tudott Pingvin, ismerte a régebbi színészeket, jóba is volt egyikkel-másikkal, sőt szívesen mesélt Aftermannek ekkori életéből epizódokat. Na már most, mindennek vége. Megtörtént a katapultálás, vissza a földre. Aftermannek nem maradt egy széke, egy asztala, ahová a holmijait rakhassa. Ruháit az ágy párnája alá helyezte, a többi felgyűlt használati tárgyat pedig maga mellé, a földre pakolta. Kész háború. Az idegek harca, amit biztos Pingvin nyer majd, mert ő már nem foglalkozott elárvult szobatársával.
Hogy ez meddig mehet és mi lesz a végkifejlet, azt csak az istenek és a szálló igazgatónője tudja majd, mindenesetre Afterman állandó szorongással és hasmenéssel küzd és azzal foglalkozik gondolatban, hogy mit tartogat a jövőben a számára még Pingvin.