Nászta Katalin könyvét lapozgatom – beszélgetések a romániai magyar színházak egykori nagyjaival – akik harminc évvel ezelőtt meghatározták a romániai magyar színházi világunkat. Sőt, hatásuk még ma is érződik, mert azok a színészek, akiket ők neveltek, akik tőlük lopták a színészi mesterséget, azok ma is példaképüknek tekintik őket. Lásd a könyv szerzőjét, Nászta Katalint, aki rendíthetetlen híve annak, amit ők csináltak, és amit ők vallanak a színházról.
Hadd, idézzünk néhány gondolatot tőlük. Barkó György kolozsvári színész például azt mondja: „Nem kell belekékülni az átélésbe”. És igaza van! Inkább jelen kell lenni – talán ez a lényeg. És nemcsak a színpadon érvényes ez, de az élet minden területén. Ha el akarunk érni valamit, nem az erőlködés a fontos, hanem a jelenlét és az igazi – a megfontolt! – cselekvés.
A Vitályos Ildikóval való beszélgetés során kiderül: „A színész is felnevelendő gyermekek közé tartozik, nemde?” Csíky András pedig, „akinek köszönhetően életemben először láttam Hamletet, még iskolás koromban, ez a nagy művész idős korában is örökké fiatal. Azzá avatja őt a „kedvessége, nyíltsága, meg az öröm, hogy munkájáról beszélhet” – állítja róla Nászta Kati. Pedig nem könnyű a színészi munka. Ugyancsak Csíky Andrástól hallhattuk: „Egy nagy feladat, alakítás előtt, ha megnézne az orvos, azonnal berendelne a kórházba…”
Harag Györgytől megtudhatjuk, hogy az előadás idején „pár órára a közönség közösséggé lesz” – és ez talán a színház legnagyobb érdeme. Ezért kell csinálni, ezért is csinálják. /És annak idején ettől féltek a cenzorok, leginkább…/ Tompa Gábor pedig hozzáteszi: „Nem lehet általában kérni egy doboz gyufát”. Vagyis a színház nem olyan, mint a politika, tennénk hozzá szerényen…
Cseke Gábor a könyvről vélekedve azt állítja: „A pódium az égbe emel és a pokolba taszít… A színjátszás örvény” – amely nem hagyja nyugodni, szunnyadni a nézőtérre beülő gyanútlan polgárt. És éppen ez a jó benne. Így talán még megszabadulhat a „kényszerű elfojtásoktól, tiltásoktól” – amikben nap mind nap részesül. Lám, lám mégiscsak jó valamire a színház. Éppen ezért a hallgató figyelmébe ajánljuk Nászta Katalin közel 600 oldalas könyvét – Thália erdélyi napszámosait -, amely a Tinta kiadónál jelent meg Sepsiszentgyörgyön -, hogy e könyvet olvasva még nagyobb bizalommal járjon színházba, mert ott közösségben érezheti magát.

Forrás: Bukaresti Rádió magyar nyelvű adása, Vélemény rovat, 2018. április 18.