beszéltél velem
szúrtál szavaiddal
mit ér a kés-hang
mi szívembe
harap

mondhattam volna
jobb lenne ha mész
csak álltam némán
míg csatád véget ér

ordítottad
kínjaidat
engem vádoltál
mindenért
ami megtörtént
én vagyok hibás

éreztem
már nincs gyökerem
s ágaimon
elhervadt a levél

a neved róttad
a törzsembe
az nem fájt
az maga volt
az összetartozás

azt hitted
nem értem szavaid?
azt hitted
mert fa vagyok
tőröd
bennem nem ejt sebet?

de valahol megértettelek
csak az fáj neked
mi beléd égett
s nekem, hogy
törzsemen hordozom
nevedet

csak tudod
én ezt sohase tenném veled
nem bántanálak szavakkal
ha beléd vésem
a nevem