A reggeli madárdal vagy szőnyegporolás nem baj, ha elmarad. Van valami rendkívüli a reggeli zajok hatásában. A csend szövetét akaratosan feltépve, a korán kelők öntudatával kérnek helyet maguknak abban a közegben, amely térként, időként egyaránt meghatározható. Szálljanak magasan, vagy az utca kövezetének szélén egyensúlyozzanak, cserébe nem nyújthatnának semmit azért az eredendő létezésért, amelyet az éjszaka szült meg nagy vajúdások közepette, tudva, hogy a némaságra ítélt világ pillanatnyi, és hogy akikre ráterül fátyla, azok most otthon vannak, míg a fény és zaj újabb hulláma föl nem buzog a hegyek mögül és a tengerek arcán.