A lírai költő írótársaival szemben közelebb áll a zeneszerzőkhöz, mert őt segíti varázslatában a leghatékonyabban mindaz, ami az irodalom nyersanyagában, a beszédben, eredendően zenei: a ritmus, a hangzás és a rímek csengése.
Horváth Imrét (1906–1993), a méltatlanul elfeledett költőnket idézzük meg az alábbiakban. Válogatott versei című kötete 1954-ben jelent meg, e kötetet mottóként nyitja meg a költő ötvenedik születésnapján írt, szerény, derűs és további szép termést ígérő számvetése: Előtte ballagok…

Fáradni
láthatott
egy egész
félszázad.
Behordom
immáron
a rétről
szénámat.
Nyomomban
az este,
de árnya
nem ér el –,
előtte
ballagok
megrakott
szekérrel.

Horváth Imre szövege eredetiben kézzel (írógéppel?) írott, kötetben nyomtatott, lírai alkotás, vers, szokatlan formában, egy szakasz, 16 rövid sorba tagolódó három szövegmondat.
A szöveg összefüggő egész, a költő életpályájának számvetése.
Grammatikailag a három tagmondat logikai-tartalmi kapcsolattal, mellérendelő viszonyban áll. Előbb határozatlan névelős: egy félszázad, majd határozott névelős: a rétről, az este, szavakkal a költő az időt és munkásságának eredményét rögzíti. Egyetlen de, ellentétes kötőszóval utasítja vissza a nyomába lépő estét, indokolva, hogy „előtte ballagok megrakott szekérrel”.
Jelentéstani elemként értelmezhető a fáradni, behordom, ballagok felsorolás, amely a „széna, megrakott szekér” szavakkal együtt kulcsszavak is a költeményben.
A költemény a szerző monológja. A vers, cím nélkül, újra mottóként szerepel a Hősök hitével Összegyűjtött versek 1932-1959) (Állami Irodalmi és Művészeti Kiadó, Bukarest, 1960.) kötetben.
Valóságos és elképzelt világkép ötvöződik a versben, az olvasó ennek alapján alakít(hat) ki magának véleményt a szöveg világáról.
A vers szövege magyar nyelvű, mai, írott, szavalva szóbeli,, érzelemkifejező, szépirodalmi alkotás.
Stílusa is szépirodalmi. Jóhangzású szavak érzékeltetik a költő elégedettségét, az elvégzett munka fölötti örömét. A vers rímei: x x x a x x x a x x x b x x x b rövidebben: a a b b. A vers szavainak szótári, eredeti jelentésére ráépül a szövegösszefüggésből adódó érzelmi-hangulati többletjelentés. Szófaji szempontból a „fáradni” főnévi igenév után egyes számú „láthatott, nem ér el” (3. személyű) „behordom, ballagok” (első személyű)) igék a cselekvést, történést festik. Az „egész félszázad” és a „megrakott szekérrel” melléknév+főnév szópárok az időt munkával kihasználó és eredményt is felmutató költőt láttatják…. A munka termését „a szénámat” metafora, az élete derekán járó költőt „az este” metafora, „az árnya nem ér el” megszemélyesítés szóképek világítják meg az olvasó előtt.
A szövegmondatok kijelentőek, kissé közelítnek a felkiáltó mondathoz…. Az első két mondat párhuzamos szerkesztésű: a szénagyűjtő és a verseket alkotó művész szól magáról. A harmadik mondat ellentétes viszonyban áll: a költő nyomában járó este, „de árnya nem ér el –, előtte ballagok megrakott szekérrel”.
A költemény verbális stílusú, a költő egyenes beszéde.